A második engedélyezési törvényjavaslat meghatározza a nem biológiai forrásokból származó megújuló üzemanyagok életciklusa alatti üvegházhatású gázkibocsátásának kiszámítására szolgáló módszert. A megközelítés figyelembe veszi az üzemanyagok teljes életciklusa során keletkező üvegházhatású gázkibocsátást, beleértve az upstream kibocsátásokat, a hálózatból történő villamos energia kinyerésével, feldolgozásával és a végső fogyasztóhoz történő szállításával kapcsolatos kibocsátásokat. A módszer tisztázza a megújuló hidrogénből vagy származékaiból származó üvegházhatású gázkibocsátás együttes előállításának módjait is a fosszilis tüzelőanyagokat előállító létesítményekben.
Az Európai Bizottság szerint az RFNBO csak akkor számít bele az EU megújulóenergia-célkitűzésébe, ha több mint 70 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest, ami megegyezik a biomassza-termelésre alkalmazott megújuló hidrogén szabványával.
Ezenkívül úgy tűnik, kompromisszum született arról, hogy az alacsony szénhidrogén-tartalmúakat (atomerőművekből vagy esetleg fosszilis tüzelőanyagokból előállított hidrogén, amelyből a szén-dioxid megkötésére vagy tárolására alkalmas) megújuló hidrogénként osztályozzák-e, a Bizottság engedélyezési törvényjavaslathoz csatolt feljegyzése szerint 2024 végéig külön szabályozással az alacsony szénhidrogénekre vonatkozóan. A Bizottság javaslata szerint 2024. december 31-ig az EU a felhatalmazó törvényben meghatározza az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagokból származó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó értékelési módokat.
Közzététel ideje: 2023. február 21.