„Hol rossz az üzemanyaggal működő autó, miért kellene új energiahordozókat fejlesztenünk?” Ez az elsődleges kérdés, ami a legtöbb emberben felmerül az autóipar jelenlegi „szélirányával” kapcsolatban. Az „energiakimerülés”, az „energiatakarékosság és kibocsátáscsökkentés”, valamint a „gyártás felzárkózása” nagy szlogenek támogatásával Kína új energiaforrások fejlesztésének szükségességét a társadalom még nem érzékelte és nem ismerte fel.
Valóban, a belső égésű motorral hajtott járművek évtizedes folyamatos fejlődése után a jelenlegi kiforrott gyártási rendszer, a piaci támogatás, valamint az alacsony költségű és kiváló minőségű termékek megnehezítik annak megértését, hogy miért kell az iparágnak elhagynia ezt a „sík utat”, és a fejlesztés felé fordulnia. Az új energia egy „sárösvény”, amely még nem kockázatos. Miért kellene új energiaipart fejlesztenünk? Ez az egyszerű és egyértelmű kérdés mindannyiunk értetlensége és ismeretlensége.
Hét évvel ezelőtt a „Kínai Energiapolitika 2012 Fehér Könyv” tisztázta a nemzeti stratégiai tervet, amely „határozottan fejleszti az új energiákat és a megújuló energiákat”. Azóta Kína autóipara gyorsan megváltozott, és gyorsan áttért az üzemanyag-járműstratégiáról egy új energiastratégiára. Ezt követően gyorsan megjelentek a piacon a különféle új, „támogatásokhoz” kapcsolódó energiatermékek, és a kételyek hangja elkezdte övezni az új energiaipart.
A kérdések különböző irányokból érkeztek, és a téma közvetlenül az iparág felső és alsóbb szintjeire is elvezetett. Mi a jelenlegi helyzet Kína hagyományos és megújuló energiáival? Képes-e Kína autógyártó ipara megelőzni ezeket a problémákat? Hogyan kezeljük a jövőben kivont új energiájú járműveket, és vajon létezik-e környezetszennyezés? Minél több a kétség, annál kevesebb a bizalom, hogyan találjuk meg a valódi status quót e problémák mögött? A cikk első negyede az iparág egyik fontos hordozóját, az akkumulátort fogja célba venni.
Az oszlopok elkerülhetetlen „energiaproblémák”
Egy üzemanyaggal működő autóval ellentétben a benzinhez nincs szükség hordozóra (ha az üzemanyagtartály nem számít), de az „áramot” az akkumulátornak kell szállítania. Ezért, ha vissza akarunk térni az ipar forrásához, akkor az „áram” az első lépés az új energiaforrások fejlesztésében. Az áram kérdése közvetlenül kapcsolódik az energiakérdéshez. Jelenleg egyértelmű kérdés merül fel: Valóban azért van szükség az új energiaforrások erőteljes népszerűsítésére, mert Kína egységes energiatartaléka küszöbön áll? Tehát mielőtt valóban az akkumulátorok és az új energiaforrások fejlesztéséről beszélnénk, válaszolnunk kell a kérdésekre Kína jelenlegi „áram vagy olaj használata” kérdésével kapcsolatban.
1. kérdés: A hagyományos kínai energia jelenlegi helyzete
Ellentétben azzal az okkal, amiért az emberiség 100 évvel ezelőtt először próbálta ki a tisztán elektromos járműveket, az új forradalmat a „hagyományos üzemanyagról” a „megújuló energiára” való áttérés okozta. Kína energiahelyzetének értelmezéséről az interneten különböző „verziók” léteznek, de az adatok számos aspektusa azt mutatja, hogy Kína hagyományos energiatartalékai nem annyira elviselhetetlenek és aggasztóak, mint a hálózati átvitel, és az autókhoz szorosan kapcsolódó olajtartalékok is a nyilvánosság előtt zajlanak. Az egyik legvitatottabb téma.
A 2018-as China Energy Report adatai szerint, bár a hazai olajtermelés csökken, Kína az energiaimport-kereskedelem tekintetében stabil állapotban van az olajfogyasztás növekedésével. Ez bizonyíthatja, hogy legalább a jelenlegi új energiaforrások fejlesztése nem kapcsolódik közvetlenül az „olajkészletekhez”.
De közvetve összefügg? A stabil energiakereskedelem kontextusában Kína hagyományos energiafüggősége továbbra is magas. A teljes energiaimporton belül a nyersolaj 66%-ot, a szén pedig 18%-ot tesz ki. 2017-hez képest a nyersolajimport továbbra is gyorsan növekszik. 2018-ban Kína nyersolajimportja elérte a 460 millió tonnát, ami 10%-os növekedést jelent az előző évhez képest. A külföldtől való nyersolaj-függőség elérte a 71%-ot, ami azt jelenti, hogy Kína nyersolaj-szükségletének több mint kétharmada importtól függ.
Az új energiaiparágak fejlődése után Kína olajfogyasztási trendje továbbra is lassul, de 2017-hez képest Kína olajfogyasztása még mindig 3,4%-kal nőtt. A nyersolaj-termelési kapacitás tekintetében 2016-2018-ban jelentős visszaesés volt megfigyelhető 2015-höz képest, és az irányváltás növelte az olajkereskedelem importjától való függőséget.
Kína hagyományos energiatartalékainak „passzív függőségének” jelenlegi helyzetében az is remélhető, hogy az új energiaipar fejlődése az energiafogyasztási szerkezetet is megváltoztatja. 2018-ban a tiszta energia, például a földgáz, a vízenergia, az atomenergia és a szélenergia fogyasztása a teljes energiafogyasztás 22,1%-át tette ki, ami évek óta növekszik.
A hagyományos energiaforrások tiszta energiára való átállásában a globális alacsony szén-dioxid-kibocsátású, szén-dioxid-mentes célkitűzés jelenleg következetes, ahogy az európai és amerikai autómárkák is most kezdik „elérkezni az időt az üzemanyaggal működő járművek értékesítésének leállítására”. Az országok azonban eltérő mértékben függenek a hagyományos energiaforrásoktól, és Kína „nyersolaj-készleteinek hiánya” az egyik probléma a tiszta energiára való áttérésben. Zhu Xi, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Energiagazdaságtani Igazgatója elmondta: „Az országok eltérő korszakai miatt Kína még mindig a szénkorszakban van, a világ belépett az olaj- és gázkorszakba, és a megújuló energiarendszer felé való elmozdulás folyamata a jövőben minden bizonnyal eltérő lesz. Kína átlépheti az olaj- és gázkorszakot. Times.” Forrás: Car House
Közzététel ideje: 2019. november 4.